|
Témaindító hozzászólás
|
2013.04.01. 15:10 - |
A kávéházak mindig tele voltak emberekkel, nyugodtan pipázó bácsikkal, akiknek cilinder, vagy valami hasonló volt a fejükön. |
[22-3] [2-1]
Meglepődtem, mikor a rendelésem után kerek másfél perccel megjelent az asztalomnál a pincér, és elém tette a teát. Soha, sehol nem szolgáltak még ki ilyen gyorsan. A pincér óvatosan végigmért, amjd egy grimasszal az arcán továbbvonult. Megértem..teljesen megértem. Förtelemesen nézhettem ki. 1892-ben idétlen volt a divat, mellesleg olyan rhát aggattak rám, ami tökéletesen elütött a hófehér bőrömtől. Egy rikító zöld hosszúszoknya, alatta kisebb abronccsal, a fűzőtől, nádszál derekam lett, a habos, fehér ingszerűség, még elment, de az az undorító hatalmas válltömés az undorítóan zöld kabátomon, hányingerkeltő hatást eredményezett. A piercingemet ki kellett vennem, nem kissebb felháborodás lenne ebben az évben, ha ilyen vasat látnának a számban, így viszont a helye meglátszik, vagyis egy aprócska lyuk az ajkamon. Miközben a teát szürcsölgettem, ezen elmélkedtem. A kávéház dugig volt emberrel, akiknek igen érdekes szóhasználatuk volt. |
A kávéházak mindig tele voltak emberekkel, nyugodtan pipázó bácsikkal, akiknek cilinder, vagy valami hasonló volt a fejükön. |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
