|
Témaindító hozzászólás
|
2013.04.01. 15:39 - |
Madame Rossini készíti az időutazók ruháit a múltbéli utazásokra. Ő tényleg az az ember, aki mindent tud a divatról, és nem a csak a mairól. |
[6-1]
A buli szó hallatán elmosolyodtam. - Nem szó szerint értettem a szórakozást. - mondtam, majd még egyszer ellenőriztem kinézetem, aztán odaléptem Mairehoz. - A mai múltban töltött idő után már egy kiadós alvás is szórakozásnak számít nekem. - nevettem fel, majd intettem Madame Rossininek, és kinyitottam Mairenek az ajtót. - Akkor Hyde Park? Úgy hallottam van most valami kissebb rendezvény, éhes is vagyok, szóval hátha van valami hamburger, vagy hotdog. Nekem végülis mindegy, mert ha éhes vagyok mindent meg tudok enni. Te nem? - miután újra önmagam voltam, és nem az ócska ruhában, hanem a sajátoméban éreztem magam, csak úgy dőltek belőlem a szavak. Hát igen, ez vagyok én. Egy dumagép. Ha egyszer belekezdek akkor annak nehezen van vége, de most szerencsére nem sikerült túl sokat beszélnem, bár kissé hadarok, így néha nehéz megérteni amit mondok. Ez általában akkor van amikor izgatott vagyok, vagy csak szimplán éhes. Mint most. |
Madame Rossini szerencsére hamar engedett. Egyébként nagyon szinpatikus volt, sokat beszélgettünk, mikor mindkettőnk ideje engedte. Bár, én mindig csináltam magamnak programot, talán a mostani alkalom kivételével. Úgy látszik, tényleg volt valami oka annak, hogy találkoztam Shanny-val. És reméltem, ez csak pozitív ok lehet. Ezen gondolkoztam, persze csak pozitívan, miközben vigyázva a ruhakölteményre levettem azt, s felvettem saját, modern kori ruháimat. Mikor végeztem, kiengedtem hosszú hajamat, s ismerős érzéssel töltött el, mikor a zuhatag leomlott a derekamig. Felsóhajtottam. Újra önmagam voltam, végre. Néztem, ahogy Madame Rossini rendezgeti a ruhákat, aztán a haját igazgató Shanny-ra esett a pillantásom. Elmosolyodtam.
- Egy séta a parkban? Az olyan nyugis lenne. Vagy tényleg bulizni akarsz? - Kérdeztem kíváncsian. Nekem végül is mindegy volt, talán még olyanra is rávesz, ami alapvetően nem szokásom. Belőle már mindent kinézek, nem rossz értelemben. |
Maire könnyedén kihozzott minket a pácból, Madame Rossini pedig megenyhült és újra aranyosan nézett ránk, majd segített levenni a ruhákat. Mint mindig most is nagyon kíváncsi volt, hogy milyen volt. Nem mondhattuk el neki a Firenezieket, mert azzal elég nagy galibát okoztunk volna, ha bár nem hinném, hogy Madame Rossini képes volna beárulni minket az Őrzőknél, azért nem kockáztattam. Elmseéltem, hogy a tea, ugyanolyan ízletes, mint most, és hogy a dohány szaga tölti be az egész kávézót. Felvettem a saját ruhám, majd kifésültem enyhén narancssárbgás hajam. Ahogyan a tükör előtt álltam rájöttem, hogy újra be akarom festeni, csak most feketére. Aztán Maire felé fordultam. - Merre menjünk? - kérdeztem. - Valami szórakozás kéne, mert máre elég ennyi..khmm...régimódiság. - nevettem, majd bekötöttem a conversem. |
Kíváncsian figyeltem Shanny-t, miközben inmár a Temple folyosóit róttuk. Nyugodt tempóban sétáltam mellette. Látszólag kicsit meglepődött az előbbi érzelmi kirohanásomon, enyhén szólva én is. De nem volt mit tenni, ami elmúlt, elmúlt és megtörtént. Ám a lány úgy tűnt, nincs ilyesmihez hozzászokva, legalábbis ahhoz biztos nem, hogy őt dícsérjék. Mondjuk én nem is közvetlen azt tettem, csak hálát adtam neki, ennyi az egész.
- Ugyan már. Ennyire azért ne alacsonyítsd le magad. Bár ki vagyok én, hogy ítélkezzek. - Mosolyogtam rá biztatóan. Igaz, nekem sem volt túl sok önbizalmam, sőt... De azért másnak szívesen adtam tanácsot ilyen téren is, mint bármi másban szintúgy. Suhantunk tovább a folyosókon, s lassan megérkeztünk a varróteremhez. Shanny előreengedett. Hálás mosollyal és biccentéssel köszöntem meg, majd beléptem a tágas helyiségbe. Körülnéztem, a ruhák színkavalkádja elbűvölt, s pislognom kellett a hirtelen látképbe kerülő színes palettától. Hamarosan megjelent a Temple divattervezője is. Mindig is nagyon tiszteltem Madame Rossini-t, kedves volt, bár igaz, a ruháira kényes, de akarattal soha sem bosszantottam fel. Most is türelmesen megvártam, míg befejezi a szidalmazását, s csak utána kezdtem el kiengesztelni. Nagyon finom célzásokkal arra, hogy nem volt szándékos, végül azt hiszem, sikerült megnyugtatnom. Végül is úgy elég nehéz figyelni a ruha makulátlanságára, hogy közben épp menekülök, vagy valami olyasmi. Nem szerettem volna túlragozni a dolgot. Inkább már átöltöztem volna, a jelenben kezdett a viselet kissé kényelmetlenné válni. |
Beléptem Maire előtt az épületben, aki kinyitotta nekem az ajtót. Eközben figyelmesen hallgattam azt amit mondott. Elmosolyodtam, mert kicsit mintha jól esett volna, hogy ráébreszthettem valamire. Bár nem vagyok az a típus aki ilyeneket tesz, de a mai nap után már nem lepődök meg semmin, amit teszek. - Örülök, hogy tehettem érted valamit, igaz még egy hangya is többet tud ennél, mint én, de örülök. - mondtam, aztán elgondolkoztam, hogy miért pont egy hangyához hasonlítottam magam. Vagy egyáltalán miért hasonlítgatok én bármit is bármihez? Jeszus! Kezdek jómodorú lenni. Nme mintha ez nem tetszene, csak furcsa. Végigslisszantunk a folyósókon, és benyitottam Madame Rossini varrótermébe, ás most rajtam volt a sor, hogy udvarias legyek, így előre engedtem Mairet. Majd beléptem utánna, és mint mindig most is elragadott a varróterem látványa, és az a jellegzetes illat. Aztán megláttam az apró Madame Rossinit, amint csillogó, mosolygós szemeivel odajön, majd észreveszi hogy elrontottuk csodás ruhakölteményét, és a szemei szikrát szórnak. Bár még így is imádnivaló volt. |
Madame Rossini készíti az időutazók ruháit a múltbéli utazásokra. Ő tényleg az az ember, aki mindent tud a divatról, és nem a csak a mairól. |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
