|
Témaindító hozzászólás
|
2013.04.01. 15:06 - |
A londoni utcák meglehetősen zajosak voltak, és büdösek. Mindenhol lovaskocsik száguldtak, és az utca megtelt a patkók dobogásával. |
[11-1]
A Temple épületéhez érve, megálltam és megtámaszkodtam a falnál. Nem fáradtam annyira ki, bár az adrenalin rendesen dolgozott bennem. Elmosolyodtam Tessa mondtatain. - Igazán nincs mit. Kiskorom óta ezt kellett csinálnom, már lassan jobban ülök a lovon, mint egy 1600-as évek beli dáma, akit egész életében arra készítettek fel, hogy egyszer űljön rá a ló hátára kecsesen. - nevettem. - De szívesen megtanítom, mondjuk minden csak annak a műve, hogy mennyire bátor az ember, és milyen könnyen tudja kihasználni az alkalmakat. Szar egy gyerekkorom volt. - mondtam, kicsit még mindig szuszogva ugyan, de annyi energia volt bennem, hogy egy egész bandát szét tudtam volna csapkodni. Na jó lehet az egyik megölt volna, de biztosan egy-kettőt szétvernék. - Még van fél óránk, addig meg fog enni az unalom. - mondtam, bár inkább az unalom egyen meg, mint inkább valami idegbeteg kardja szúrjon át, illetve puskája öljön meg. |
 Tényleg, én igazán igyekeztem eltaszítani magamtól az "úriembert", de csak nem akart tágítani. Ha Lisa nincs ott, fogalmam sincs mi történt volna. Talán ott helyben megerőszakol. Az emberek nem igazán erőltették meg magukat, hogy segítsenek. Most vagy nem akarták észrevenni, vagy egszerűen túlságosan el voltak foglalva a saját szórakozásukkal. Szeretném hinni, hogy az utóbbi. Egy csöppet megkönnyebbültem, ahogy a láttam Lisát felénk közeledni. Nem nagyon hittem benne, hogy sikerül megszabadítania a férfitől, de amikor képen törölte, már nem kételkedtem semmiben. A földre rogyott a meglepetéstől, én meg eltátottam a szám. Nem néztem volna ki Lisából, hogy ilyen kis harcias. - Rohadj meg! - kiáltottam a férfinak. Ez egyszerűen kikívánkozott belőlem. Nem igazán volt sok időm kitombolni magam, ugyanis a lány a karomnál foga húzott maga után, ki az épületből. A friss levegőre érve elfogott egy leheletnyi megkönnyebbülés, majd azonnal futni kezdtem Lisa után. - Már értem miért mondják, hogy a külső nem minden - leheltem, miközben eszeveszettül futottunk. Néhány embert talán még fel is löktünk, ugyanis hallottam magunk mögül a sűrű szitkozódást. A Templeig meg sem álltunk. A falnak vetettem a hátam, és kifújtam magam. Nem igazán a futástól, inkább a megkönnyebbüléstől. - Én... köszi - motyogtam Lisára emelve a tekintetemet. - Nem akartam elrontani a szórakozásodat, de a fickó kicsit, hogy is mondjam... megveszett. Egyébként az az ütés. Wow! Megtaníthatsz rá majd egyszer - néztem elismerően. Reménykedtem benne, hogy nem kezdett el minket követni egy baltával... |
Nagyon jól éreztem magam Johnnal, ám amikor újra Tessa felé pillantottam, megláttam tekintetét, és az őt undorítóan tapogató párját. - Barom! - csaptam arcon Johnt, majd azzal a lendülettel elindultam Tessáék felé. A pofon után megbántam, amit tettem, mert hát szegény John nem hiszem hogy tehet erről. Odaléptem Tessáékhoz, a férfi nem igazán zavartatta magát, folytatta tovább, és ahogyan elnéztem elég szorosan fogta Tessát. - Elnézést.. - kezdtem finoman, a férfi rámnézett, majd lesulytó pillantásokat lövellt felém, és folytatta. Kész! Itt elborult az agyam. Soha sem bírtam elviselni, ha egy nőt lealacsonyítanak, de ez több volt a soknál. Ez a kis jelenet mindössze fél percig tarthatott, majd ökölbeszorítottam a kezem, és egy hatalmasat bevetrem a bal szeme alá. A férfi elesett, hirtelen azt sem tudta mi van, az orra vérzett. John kellemes érintését éreztem a vállamon. Már készültem, hogy neki is behúzok egyet, ám a fülembe súgta, hogy ne féljek, ő nem bántana engem, reméli még találkozunk, de most sürgősen távozzunk, mert akit leütöttem nyilvánvalóan nem fogja érdekelni, hogy nő vagyok és még a végén lelő. Karon ragadtam Tessát, és kirohantam az épületből. - Tűnjünk el innen! - mondtam, majd futásnak eredtem, és a Temple épületéig, ami 3 utcányira volt meg sem álltam, |
Elégedetten mosolyogtam, miközben a két férfi oldalán belépdeltünk a bárba. Lenyűgözött a zenészek játéka, ráadásul a mellettem sétáló férfi is tökéletes úriembernek bizonyullt. Nos, igen. Annak bizonyult. De amikor a táncparkettre érve ütemesen kezdtünk mozogni a zenére, a férfi - egyébként Alger - egyre közelebb vont magához, míg végül már egy milliméter szabad hely sem maradt közöttünk. A kezei lassacskán olyan helyekre kalandoztak, ahol eddig férfi kéz még nem igazán járt. Próbáltam eltolni magamtól, de a szorítása túl erős volt. - Eresszen el! - szűrtem a fogaim között. Mért sikerül nekem mindig ilyen tulkokat kifognom? A szememmel rövid keresgélés után megtaláltam Lisát, és segélykérő pillantást küldtem felé. |
Elismerően néztem Tessára. A férfiak csábos mosollyal bólintottak, majd a kettő leghelyesebb karon ragadott engem és Tessát, és bementünk. A z élőzenészek nagy átéléssel zenéltek, fergeteges volt a hangulat, az emberek nevettek, táncoltak. Mindenki jól érezte magát. A zene ritmusa szinte magával ragadott, és képtelen voltam nem odamenni a tömeghez. A férfi, aki végül kiderült, hogy John-nak hívnak bevitt a tömegbe, és elkezdett táncolni. Tessáékat kerestem, és elég hamar megtaláltam, ott voltak nem messze tőlümk. Hát, akkor táncoljunk. Bár kezdtem kicsit megszomjazni, azért még javában táncoltam Johnnal, aki így egészen közelről nagyon helyesnek tűnt. |
Figyeltem, ahogy Lisa kigombolja a blézerét, szabad betekintést hagyva az embereknek a dekoltázsába. Minden bizonnyal követtem volna a példáját, az egyetlen probléma ezzel viszont az volt, hogy a ruhán konkrétan semmilyen dekoltázst nem lehetett találni. Akkor eszembe jutott a hátoldalán elhelyezkedő kivágás és levettem a kabátkát. Madame Rossini kifejezetten megkért, hogy lehetőség szerint hagyjam magamon, de ugyebár a "cél szentesíti az ezközt". A kabátot a kezemre terítettem és vigyorogva néztem, ahogy a hölgyek próbálják kiemelni bájaikat, ki több, ki kevesebb sikerrel. A térdig érő zoknival sajnos nem igen tudtam mit kezdeni, de nem is maradt valami sok időm sopánkodni, ugyanis Lisa a bámészkodó férfiúk felé vette az irányt - Mit művelsz? - szűrtem a fogaim között, majd mikor az urak elé értünk, automatikusan elmosolyodtam. Halványan biccentettem, és Lisa mondandóját hallgattam. Nem igazán erősségem mindenféle emberekkel kedveskedni, de belementem a "játékba". - Így van. Természetesen semmi esetre sem szeretnénk zavarni önöket társaságunkkal, de úgy vélem sokkal jobban szórakoznánk magukhoz hasonló, kellemes úriemberek oldalán - sóhajtottam. Reménykedtem benne, hogy bekapják a horgot és nem rohannak el ijedtükben, mint néhány fiú manapság, ha hozzájuk szól egy csinos lány. |
Bájosan visszamosolyogtam az összes fiatalembernek amely elhaladt mellettünk. A férficsoport még mindig minket méregetett kaján mosollyal, amin jót szórakoztam. Ahogy észrevettem Tessa is élvezte a rátapadt szemeket. - Na szerinted? - húztam óvatos mosolyra a számat. A blézeremen a felső két gombot kigomboltam, így elég mély betekintést nyertek az uraságok, és mindenki a dekoltázsomba. - Elvégre mi is teremthetünk divatot. - nevettem fel, majd felkötött hajam kiengedtem. Madame Rossinit valószínűleg most a rohammantő vinné el, ha látná, hogyan teszem tönkre remekművét. A fiatal hölgyecskék, amint látták, hogy a jóképű férfiaknak tetszik a ruhám kivágása, ők is megpróbálták kidobni adottságaikat, volt aki sikerrel, és volt akinek viszint nem volt mit, de azt is megpróbálta. Tessa felé biccentettem, majd odasétáltam a 4 férfihoz és udvarisan rájuk mosolyogtam. - Jó estét, az uraknak! - köszöntöttem őket, egy csábos molyos keretében. - Már javában folyik az este, nem illendő itt kint ácsorogni, mindamellett nekem és a barátnőmnek nincs párja, lekötelezne, ha valaki jobb kedvre derítene minket. - illegettem magam, ahogy csak tudtam, amjd Tessa felé fordultam, hogy folytassa. |
Legalább egyvalaki közülünk hozzászokott ehez a tömegnyomorhoz... Próbáltam beazonosítani, hogy mire mutat Lisa, és mikor sikerült, eltátottam a számat. Nem is annyira a tömegtől, vagy éppen az épülettől, sokkal inkább a jóképű fiatalemberek látványa fogott meg. Nem mintha olyan ritkán látnék helyes arcokat, csak nem igazán játszottam el a gondolattal, hogy a régi időkben is nézhettek ki jól a férfiak. Karöltve sétáltunk a bár előtt tolongó sorhoz. Bentről kihallatszott a zenészek csodálatos játéka, egy blues dal keretein belül. - Sííí - fordultam Lisa felé. - Nem is kérdés - vigyorodtam el, majd a mögöttünk bámészkodó úriemberekre pillantottam. Hát, ők sem néztek meg egy hölgyet sokkal diszkrétebben, mint a mai férfiak. - Ömm... Most azért vigyorognak ennyire, mert egyszerűen röhejes ez a maskara, vagy mert annyira nagyon jól nézünk ki? - kérdeztem visszafordulva Lisa felé. Elnézve az errefelé járkáló nőket teljesen beleolvadtunk a tömegbe, már ami a színeket illeti. Ha Madame Rossininak lett volna merszünk elújságolni, hogy egy régi bárba készülünk, egészen biztosan másmilyen fazonú ruhákat adott volna ránk. |
Az utcák tömve voltak, az éjszakai élet, hasonló, mint a mi időnkben, vagy csak biztonságban érezték magukat az utcán az emberek. Szép idők is voltak. - Megszoktam. - mosolyogtam Tessa-ra, majd előrremutattam. Az utca szélén volt egy nagy épület, ahol számtalan ember volt, ott volt az a hely, amit kinéztem magamnak. Nem egy felkapott, de azért tömeg az volt. Karonragadtam Tessát, mint két barátnő, indultunk el a tömeg felé. Sármosabbnál-sármosabb férfiak beszélgettek, dohányoztak a bár előtt. Néhány fiatal lány, vagy asszony kuncogva sétáltak el a jóképű férfiak előtt, majd többször is visszanéztek. Jót mosoyogtam, kellemes érzés volt tudni,hogy ekkoriban is voltak már efféle lányocskák, és jóképű férfiak. Teljesen izgatott lettem, mikor megálltunk a bár előtt. Odabent élőzenészek játszottak, a hangulat látszólag felemelő volt. A férfiak csábító mosollyal méregettek minket..hátulról. - Van-e kedved megismerkedni az este folyamán, pár igazán dögös pasival? - nevettem fel, majd Tessára kacsintottam. |
| *Tessa Vasquez* Nem kellett sokáig egyedül ácsorognom, ugyanis másodpercekkel később Lisa pontosan mellém érkezett. Alig bírtam kivárni, hogy végre az '50-es évek Londonjában bóklászhassak. Izgalmam egyre csak növekedett, ahogy a lány előhalászta zsebéből a kulcsot, és a jelszót tartalmazó papírfecnit. - Milyen dinnye? - kérdeztem, ahogy fölolvasta a minden bizonnyal latin mondatot. Beszélel pár nyelven, de ami a latint illeti sosem igazán akart belevándorolni a fejembe. Lisa ajtót nyitott, s csöndesen osontunk végig a régi Temple folyosóin. Szerencsénkre egyetlen Őrzővel sem futottunk össze, aki feltehetné a kacifántos jelszót, úgyhogy megkönnyebbülten estünk ki az utcára. Hát, biztos ami biztos, képzeletemben szebbnek bizonyult a London. Az emberek nyüzsögtek az utcákon, konkrétan egyetlen szabad négyzetmétert os nehezen talált az ember. Néhány régi tipusú autó is gurult az utakon. - Ó, London, nyüsgő London - sóhajtottam kissé csalódottan. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szebb helyre számítottam - fordultam partnerem felé. Mindeközben egy kedves fiatalember kishíján fölborított. |
A londoni utcák meglehetősen zajosak voltak, és büdösek. Mindenhol lovaskocsik száguldtak, és az utca megtelt a patkók dobogásával. |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
